1848-1849 -es szabadságharc emlékére

          A régi füzeteim és papírjaim között kutatva, rátaláltam pár versemre, vannak közöttük egyaránt nevetségesek és komolyak is. Úgy határoztam, hogy közzéteszem őket, kezdve egy himnusszal, melyet egy ilyen alkalomra írtam egy bizonyos versenyre 2012 márciusában, a címe:

Rozsdás lánc...

Rozsdás lánc,

Halad a lábainkon át.

Rabszolgák vagyunk mi?

Valakinek állatai?

Vagy mégis rabszolga lennél?

A magyar nemzet, hiába él?

Te magyarnak születtél,

Hogy önálló ember legyél!

Nem vagy valaki rongya!

Vagy netán kapcája?

Hol van az a magyar bátorság?

Tán már meghalt bennetek a magyarság?

Itt egy nemzetről van szó,

Ébredjetek, szól a harang szó!

Eljött az a pillanata e napnak

Melyre annyian vágynak.

Ne add  fel e harcot,

Kiáltsd ki a szabadságot.

Haláloddal e nemzetett megmented

Nem  hiába áldoztad fel a lelked.

Ne feledd ez a te új nemzeted,

Mely vár téged.

Ez nem időtöltés

Hanem egy új nemzetépítés

Harcolj  magyar egy új nemzetért,

Segítségeddel a magyar tovább ér.

Segítsd a magyar nemzetett

Mely így jobb lehet.

Talpra magyar!

Nem vagyunk mi rabok,

Semmihaszna parasztok.

Mi vagyunk az új nemzet alapítók.

Mi vagyunk a forradalmárok,

Akik képviselik e országot.

Jelszavunk a Szabadság,

Mi nem más mint a magyar bátorság.

Ott a harcvonalon,

A magyarországi oldalon.

Tehát talpra Magyarország!

Nem vagyunk mi rabszolgák.

Ez a harc lesz a legvégső,

Csak  összefogni  hát!

És  nemzetközivé lesz,

Holnapra e ország.